Hogyan készül - lépésről lépésre
1. lépés:
Tájékozódó felmérés
Keressük fel a múzeumot, amellyel a közös munkát tervezzük, és tanulmányozzuk át alaposan az aktuális kiállításokat.
2. lépés:
A tartalom kiválasztása
Egyidejűleg határozzuk meg a témát és a célkitűzést, amellyel foglalkozni szeretnénk. A jelenkori természeti értékek, erőforrások és az újrahasznosítás témája teljes természetességgel állítható párhuzamba a múlt maradványaival – például bronzkori leletekkel.
Persze egyéb háttérkiállítások is alkalmasak arra, hogy jól kiegészítsék ezt az innovatív témát – például a korábbi történelmi korok munkakörülményeit vagy kereskedelmét jellemző tárgyakat, netán földtani képződményeket, kőzeteket bemutató tárlatok. A lényeg, amit szem előtt kell tartanunk, hogy közérthető és könnyen felismerhető kapcsolatot teremtsünk installációnk és a múzeum állandó kiállítási tárgyai között.
→ Keressük meg a helyi vonatkozású tartalmakat, és döntsük el hogyan, milyen stílusban szeretnénk átadni az üzenetet. Esetünkben a történelmi leletek teremtették meg ezt a kapcsolatot, mert az ősi kincsek látványa arra késztette a látogatót, hogy egy pillanatra elmerengjen a múlton.
Szűkítsük le a választásunkat a téma egy konkrét kérdésére, amely kellően sokrétű, de mégis jól körülírható. Például dönthetünk úgy, hogy átfogó képet adunk az elektronikai eszközök készítésének folyamatáról – de akár a történet egyéb részletének kifejtését is választhatjuk. Csak rajtunk múlik.
Dolgozzunk ki különleges módszereket, amelyeket mind felhasználhatunk elképzelésünk megvalósításához. A mi installációnk esetében a bandolo – az interaktív játék – hozzáadása jelentette azt a pluszt, amely teljessé tette a bemutatót. A kivitelezés megkezdése előtt mérjük fel a helyszín térbeli adottságait és a múzeum technikai felszereltségét, határozzuk meg a megszólítani kívánt célcsoportot, továbbá döntsük el, mennyi pénzt szánunk a megvalósításra.
→ Legyünk szerények: mértéktartó módon kezdjünk neki a munkának, ugyanis a megvalósítási folyamat során úgyis felmerülnek még további ötletek, kiegészítenivalók. Készüljünk fel, hogy a váratlanul felmerülő költségekre is jusson a költségkeretből! Esetünkben például úgy döntöttünk, hogy vásárolunk egy második adag ásványt, amelyet kézbe is vehetnek majd az oktatóprogramban résztvevő látogatók.
3. lépés:
Munkaterv
Először csak nagy vonalakban vázoljuk fel a tervet, és vessük össze saját ötleteinket a munkacsapat többi tagjának elképzeléseivel. Ennek a tervnek már tartalmaznia kell egy hozzávetőleges költségvetést is, mert ebből felmérhetjük, mennyire reális tervünk megvalósítása. A költségvetés mellett ki kell térnünk a megvalósításhoz szükséges időbeosztásra is. Ha sikerült közös megállapodásra jutnunk, összegezzük a tervet, majd küldjük körbe a projektben érintett valamennyi partnernek.
4. lépés:
A kivitelezők megbízása
Kérjünk pontos árajánlatot a kivitelezés minden lépésére. Kérjünk tanácsot a múzeumi csapattól azokkal a vállalkozókkal kapcsolatban, akik korábban már dolgoztak múzeumoknak. Hasonlítsuk össze a végső ajánlatot az általunk korábban készített költségvetési tervvel, és változtassunk, finomítsunk rajta, amennyiben szükséges. A tervezés és a nyomtatás voltak a legjelentősebb költségeink. Esetünkben például úgy döntöttünk, hogy egy közismert alvállalkozót kérünk fel a nyomtatások kivitelezésére. A tervezést viszont a múzeum őskori részlegének szakembereivel közösen kiválasztott tervezőre bíztuk, hogy az installáció dizájnja a lehető legjobban illeszkedjen a meglévő múzeumi háttértárlathoz – mert ez volt az installáció elhelyezésének egyik feltétele, amelyet előírt a múzeumi részleg.
5. lépés:
A tartalom kidolgozása
Az olvasással és a kutatással egyidejűleg vázoljuk fel az installáció tervét. A tartalom meghatározza a formát. Tervezzük meg és írjuk le az információs táblára szánt tartalmat, az ásványok információs kártyáit, és a párosító játék kérdéseit. Kérjük meg csapatunk tagjait, hogy már a korai tervezési szakaszban is nézzék át a vázlatokat, mert így sikerül elkerülni az esetleges félreértéseket.
6. lépés:
Grafikai anyag, kiegészítő képek
Válasszunk olyan képeket, grafikákat, tárgyakat, amelyekkel kellőképpen alátámaszthatjuk mondanivalónkat a természeti kincsek körforgásával kapcsolatban. Kérjünk engedélyt az egyes kiadványok szerzői jogainak tulajdonosaitól, hogy felhasználhassuk az anyagot oktatási célra.
Mi például rengeteg jó fényképet találtunk a flickr oldalon. Különösen a Fairphone töltött fel sok érdekes és találó fotót. A társaság rendkívül segítőkésznek és nagyvonalúnak bizonyult a szerzői jogok tekintetében, és ingyenesen bocsátotta rendelkezésünkre fényképeit. Persze készüljünk fel olyan esetekre is, amikor fizetnünk kell egyes anyagok használati jogáért.
A mi installációnkhoz régi mobiltelefonokra, és az őket felépítő nyersanyagokra, ásványokra volt szükség – többek között koltánra, bauxitra, rézércre, aranyra és hasonlókra. A Potsdami Alkalmazott Fenntarthatósági Tudományok Intézete (IASS) összeállított számunkra egy kisebb ásványgyűjteményt, amelyet az interneten rendelhettünk meg. Ha van földtani részleg a környékünkön levő múzeumok valamelyikében, akár onnan is rendelhető hasonló. A régi, használt mobiltelefonok gyűjtésének már hetekkel, hónapokkal korábban kezdjünk neki. Főként az okostelefonokat nem lesz könnyű beszerezni, ugyanis ezek többségét használtáru-kereskedők és telekommunikációs társaságok gyűjtik be – vagy továbbra is magántulajdonban vannak, mert a tulajdonosok vonakodnak megválni tőlük, attól félve, hogy személyes adataik „mégis csak ott maradtak bennük, valahol”.
7. lépés:
A tesztmodell elkészítése
Győződjünk meg róla, hogy jut elég hely az installációnknak, és harmonikusan illeszkedik a háttérként szolgáló alapkiállításhoz. Mivel a tárló tartalma akár a helyszínen is bármikor, tetszés szerint módosítható, így ezúttal nem feltétlenül kell tesztmodellt készítenünk. A lényeg, hogy ne zsúfoljuk tele túl sok tárggyal a tárlót!
A bandolo esetében viszont mindenképpen készítsünk próbaváltozatot, hogy kiderüljön: jó helyre került-e minden fonal. A helyes válaszok a játéktábla hátoldalán szerepeljenek. A kivitelezésnél „puskázzunk” kisgyermekes barátaink gyerekeinek bandolo-játékairól. Fénymásolóval készítsünk próbanyomtatást a tábláról, mert csak így kaphatunk reális képet a választott színekről. Lehet, hogy valójában teljesen másként néznek ki, mint amire számítottunk.
8. lépés:
A „bandolo” összeállítása
A bandolo végső összeállítása kissé bonyolult feladat, és a tervezővel való aktív kapcsolattartást igényel. Legyen egy méretarányos bandolo-másolatunk, amelyen kideríthetjük, hogy a kérdezz-felelek játék fonalait megfelelő helyre rögzítették-e. Próbáljuk ki, melyik kérdésnél milyen hosszú fonal kell a válasz eléréséhez. Ellenőrizzük, hogy kényelmes-e így a játék használata. Ha valamelyik kérdés megválaszolásához már túl hosszú fonal kellene, csökkentsük le a bandolo méretét, és selejtezzünk ki pár kérdést – ahogy az a mi esetünkben is történt.
Kérjük meg munkatársainkat, hogy ellenőrizzék a teljes szakmai anyagot. Ha belefér a költségvetésbe, kérjünk fel profi lektort, aki áttekinti az installáció teljes szöveganyagát, illetve konzultáljunk a tervezővel.
9. lépés:
Végső ellenőrzés
Kisebb javítások: Az ideális végeredményhez sok apróbb korrekciós folyamaton át vezet az út. Egyeztessünk a tervezővel, és szükség esetén 2-3-szor is módosítsunk..
Derítsük ki, kik azok a múzeumi illetékesek, akiknek hozzájárulása elengedhetetlen az installáció sikeres kivitelezéséhez. Törekedjünk hatékonyságra, hogy minimalizáljuk az időveszteséget. Tegyük egyértelművé a javítanivalókat minden érintett fél számára.
10. lépés:
Az installáció elhelyezése a múzeumban
Azt is gondoljuk át, hogyan szeretnénk majd a falhoz rögzíteni információs táblát. A múzeumi kurátorok bizonyára segítenek ebben. A mi tájékoztató táblánk nikecell lemezből készült, ami csekély súlya következtében kétoldalú ragasztószalaggal is rögzíthető volt a falon. További előnye, hogy ugyanilyen könnyen el is távolítható. Ez a módszer különösen előnyös, ha az installációt nem tartósan kívánjuk elhelyezni az állandó kiállításon belül, viszont azt szeretnénk, hogy könnyen mozdítható legyen.
A bandolo játéktábla is mindkét oldalán nyomtatható nikecell lemezből készült, ugyanis ezt az anyagot sokkal könnyebb formázni, mint a fát. Könnyű, és egyedül is dolgozhatunk vele, asztalos segítsége nélkül. Persze ennek a hátránya, hogy nem lesz tartós az elkészült termék, de legalább nem kerül sokba az előállítása. Épp ezért úgy döntöttünk, hogy rögtön két játéktáblát készíttetünk, hogy ha az egyik tönkremenne, legyen egy tartalék, amellyel kicserélhetjük. A játék másik alkotóelemét: a fonalat is átgondoltan válasszuk ki. Mi egy erős pamutfonal mellett döntöttünk, amely sajnos színében nem illett a játéktáblához – a festés hatására viszont számottevően rövidebb lett.
11. lépés:
Oktatóprogram
Amikor megtervezzük az installációt, gondoljuk végig az oktatóprogramot is. Valóban van benne olyan többlettudás, amit érdemes átadni? Sikerült-e beszereznünk olyan kiállítási tárgyakat, amelyek beleillenek az installációba, ráadásul kellően sok információt hordoznak, és látványosak is egyben?
Mi úgy döntöttünk, hogy kézzel foghatóvá tesszük az ásványkincseket a látogatók számára és kérdéseket mellékelünk hozzájuk. Meg tudják-e mondani, miben különbözik a bauxit a rézérctől? Kipróbálták-e már, milyen nehéz a vasérc? Tesztelték-e mágnessel? Látták, tapintották-e a hírhedt, sok erőszakot kiváltó ásványt: a koltánt? Ezen felül szétszedtünk pár okostelefont, hogy megmutassuk a könnyen javítható prototípusok, és a ragasztott, csak kidobható készülékek közötti különbséget.
